Szándéknyilatkozat

A CQN alapító szervezetei 2017. november 10-12. között megszervezték az első hálózatépító szakmai konferenciát. A konferencia záródokumentumában a résztvevők főbb irányvonalakat és prioritásokat fogalmaztak meg az ápolásminőség és az életminőség javításának és összehangolásának témakörében: 

Az önfelelős magatartás szerepe a minőségi ápolásban

Az ápolás minősége meghatározó hányadában attól függ, hogy az ápolási történés résztvevői: ápolási szakemberek és ápoltak és intézményvezetők aktív módon felvállalják egyéni felelősségüket az ápolási folyamat minden mozzanatában.

• Az önfelelős magatartás megvalósulásának feltételei az ápolásban
  • A kibernetikai emberkép megismertetése és megtapasztaltatása.
  • A személyes felelősség fogalmi tisztázása: "én vagyok a hibás" helyett "rajtam (is) múlik", az ápolási folyamat minden szereplője számára (ápolt, ápoló, vezető)
  • Az önfelelős magatartás az ápolási folyamat megfogalmazott állandó törekvésévé kell váljon.
  • A szakmai kompetenciáknak ápolási kontextusban (is) ki kell egészülniük az emberi minőségi magatartás és tartás gyakorlatával: az egyéni magatartásszabályozás tudatos, önfelelős és reflektált befolyásolása és fejlesztése révén.
  • Az ápolási folyamat felnőtt egyenrangú felek közötti kölcsönhatásnak és osztott felelősségnek tekintendő.
  • A feedback kultúra alapvető meghonosítása és fejlesztése a szakmai gyakorlatbAn.
  • Az ápolási tevékenység önálló szakmai tevékenységként értelmezendő és kezelendő.
  • Az önvezetéshez, egyéni felelősségvállaláshoz szükséges szakmai és emberi kompetenciák folyamatos fejlesztésre és bővítésre szorulnak.
  • A definiálható, standardizálható, mérhető minőségi összetevők ("mit?") és a nem definiálható, nem standardizálható, nem mérhető magatartásminőségi összetevők ("hogyan?) különválasztása és differenciált kezelése.
  • Az egyéni kompetencia folyamatos reflexiója és bővítése, ennek érdekében szakmai támogatás biztosítása és intézményi keret megteremtése.

A patogenetikai (kórtani) szempontok ontogenetikai (egyéni fejlődéstani) szempontokkal való kiegészülésének jelentősége a minőségi ápolásban.

Az embert, mint élő rendszert, meghatározzák az információs szempontból zárt rendszerű, folyamatos önvezérlési illetve magatartás-tanulási folyamatai. Ezért minden törekvésnek, amely az ember javát (életminőségét) hívatott szolgálni, figyelembe kell vennie a kóros elváltozások és funkciózavarok megelőzését és megszüntetését célzó beavatkozásokon túlmenően az egyén helyzetre és személyre szabott fejlődési lehetőségeit és folyamatait, elősegítve ezeket.

A két egymást kiegészítő szempont szélesíti a cselekvés és a hatékony beavatkozás lehetőségeit és játékterét.

• A patogenetikai (kórtani) szempontok ontogenetikai (egyéni fejlődéstani) szempontokkal való kiegészülésének feltételei az ápolásban.
  • A fejlődési paradigma meghonosítása az ápolók elméleti és gyakorlati szakmai képzésében.
  • Az alapvető emberi kompetenciák kutatásának, tanulmányozásának, megismerésének biztosítása a szakképzés keretén belül.
  • A páciensek/kliensek, ápolók és intézményvezetők motivációjának erősítése személyes felelősségük vállalásában, személyes (alapvető) kompetenciáik és fejlődési lehetőségeik megtapasztaltatása révén.
  • A minőség kompetencia és fejlődésalapú értelmezésének előmozdítása: a teljes kiszolgálás, ellátás helyett az egyéni kompetenciák önállóság irányába történő előmozdítása, fejlesztése.
  • Az ápolási intervenciók kompetenciaalapú felülvizsgálata, folyamatos tanulmányozása: önállósághoz vagy függőséghez vezetnek?
  • Holisztikus megközelítés: szükségeltetik az ápolási szakemberek, a vezetőség (intézmény) és az ápoltak szemléleti és magatartási összehangolódása.

Az ápolás megcélzott "terméke" megfogalmazásának jelentősége a minőségi ápolásban

Minden emberi magatartást és törekvést a kitűzött szándék hordoz és határoz meg. Az ápolás megcélzott eredményének, "termékének" megfogalmazása, pontosítása lényeges az ápolási és ápolói magatartás szempontjából.

• Az ápolás első és legfontosabb törekvése, hogy az ember javát és életminőségét szolgálja. Ennek érdekében a következő célkitűzések kiemelt jelentőséggel bírnak:
  • Az ápoló lehetőség szerint minél előbb fölöslegessé teszi magát.
  • Az ápolt személy életminőség megélése javul, mindennapi élettevékenységein belüli kompetenciagyarapodása és önállósodása által.
  • Az ápolás fő célja, hogy az ápolt egyéni fejlődése számára optimális tanulási környezetet alakítson és azt folyamatosan adaptálja a konkrét élethelyzetek alakulásához
  • Az ápoló képes legyen folyamatosan és aktív-konstruktív módon alakítani saját magatartását az ápolási interakció során.
  • Ápoló, ápolt és intézmény felelős és aktív konstruktív módon részt vállal az ápolási folyamatban.
  • Az ápolás nem vezethet semmilyen körülmények között az ápoló egészségének és életminőségének romlásához.
  • A dokumentáció nem lehet a tulajdonképpeni embertől emberig történő támogatás rovására: dokumentumápolás helyett személyápolás
  • A minőség nem mehet a mennyiség rovására

A CQN konkrét együttműködési keretet kínál az ápolás és életminőség előmozdítás érdekében.

A megcélzott prioritások megvalósítása érdekében a CQC résztvevői a következő cselekvési területeket azonosították be a CQN hálózatán belül

• A változás konkrét lépései
  • CQN együttműködési kereteinek körvonalazása, stabilizálása, bővítése
  • CQC szervezése
  • Innovatív modellek láthatóvá tétele.
  • kölcsönös tanulás, tapasztalatcsere formáinak, lehetőségeinek azonosítása és lehetővé tétele
  • Tartalmi munka végzése: tanulmányok, statisztikák, felmérések, történetek, esettanulmányok
  • Fórumok létrehozása szemléleti szakmai viták számára
  • Szakmai folyóirat szerkesztése
  • Szervezeti működési modellek bemutatása, szervezeti kultúrák alakítása
  • Széles körű szakmai nyilvánosság biztosítása
  • Szakmai képzések és továbbképzések hozzáférhetővé tétele
  • A szakmai képzési és továbbképzési rendszer tartalmi alakítása.
  • A kínálatokat az ember köré csoportosítani és nem az embert a kínálatok köré
  • Crowd funding, pályázás